Főzelékfeleségek II.

Az előző részben főzelék-kísérőkről volt szó, most ezt folytatnám egy másik zöldségfasírttal és egy omlettel.

Egyik este spenótot készítettem, amelyhez remekül illik a NoSalty.hu-n talált zabpelyhes cukkinifasírt recept. Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ahány elkészítés, annyi félévé alakul a recept a kezem alatt.

Nálam a hozzávalók így alakultak:

-       1 cukkini

-       1 tojás

-       1 hagyma (lehet olajban pirítani, de nyersen belekeverve sem lesz rossz)

-       2 ek tejföl

-       ½ bögre zabpehely, amelyet száraz serpenyőben kicsit megpirítok, hogy épp illata legyen

-       só, bors

-       1 tk bazsalikom

-       petrezselyem

-       ½ tk menta (elhagyható)

Megvallom, néha a lustaságom győz, és ezúttal sem vártam a cukkini sózásával, majd a lé kifacsarásával, ment egyből a tálba a többi hozzávalóval. Tönkölyliszt is kimaradt azon prózai okból, hogy nincs ilyen itthon. Legközelebb kipróbálom egy kis rozsliszttel és  remélhetőleg nem felejtek el sajtot venni, és akkor az sem marad le a tetejéről J.

A főzelék előtt zellerkrémlevest tálaltam fel, zsemlében. Drágám kedvenc levese. És amióta anyunál kivájt, sütőben kissé megpirított zsemlében ette, csak így tudja elképzelni. A zsemle persze pici (az éttermi cipókhoz képest -, de ha ügyesek vagyunk, többször újra lehet tölteni.

Zellerkrémleves

Egy nagy gumót megtisztítok, apró kockákra vágva megfőzöm. Mellé dobom a levelét, zöldségleves kockát, sót, borsot és szerecsendiót. Bele lehet főzni egy szem krumplit is, akkor még sűrűbb lesz. A végé botmixerrel pépesítem és zsemlében tálalom. Meg szoktam szórni petrezselyemmel vagy újhagymával vagy épp egy kis friss, apróra vágott zeller-zölddel, attól függően, hogy épp mi akad a kezembe.

És ha már szóba került a leveskocka, akkor kitérnék erre a kérdésre is egy kicsit. Nem lehetetlen vegetáriánus leveskockát venni, tapasztalatból mondom. Nem minden közértben az igaz, de nem tart fél percnél tovább, hogy elolvassuk, tartalmaz-e nyomokban rákot vagy épp sertészsírt az ízesítő. Ilyen a Tesco saját zöld dobozos leveskockája vagy a Knorr zöldségleves kocka. Hiába, az ördög a részletekben...

A másik nagyon finom főzelékfeleséget az első vegetáriánus szakácskönyvemben találtam:

Omlett paradicsommal, paprikával, az én vegakonyhámban így készül:

Hozzávalók:

-       3 tojás

-       1 paradicsom felkockázva

-       1 paprika felkockázva (én simát használtam, nem kaliforniait)

-       1 hagyma apróra vágva

-       só, bors, bazsalikom

-       lenmag (legközelebb már tényleg írok erről a csodáról, ígérem)

-       kevés olaj

Az olajon megdinszteltem a hagymát, majd rádobtam a paradicsomot és a paprikát. Megsóztam, és puhára pároltam őket. A tojásokat felvertem, és beleöntöttem a serpenyőbe. Ekkor össze kell keverni gyorsan, de utána hagyni, hogy olyan omlettesre süljön, és persze vigyázni, hogy ne égjen meg. A recept ekkor azt javasolja, hogy sütőben grillezzük, hát én nem tettem, persze, lehet, hogy ezért tört egy kissé össze tálalásnál, de a tökfőzeléknek remek felesége lett.

Próbáljátok ki, és mondjátok el, hogy milyen lett!

Főzelékfeleségek I.

Szóval mivel is házasítom én a drága jó főzelékeket. Kezdjük a legegyszerűbbel: tükörtojás. Szerintem megunhatatlan, de azért ha túlzásba visszük még sem jó. Aztán ott vannak a közértekben – szinte mindenhol – kapható szójafasírt porok, amelyek nem rosszak, de nekem túl szárazak, bár lehet őket keverni friss zöldségekkel.

Amit most szeretnék bemutatni az részben egy saját fejlesztésű zöldségfasírt, egy másik receptet a neten találtam, és kissé átalakítottam. A harmadik pedig egy szakácskönyvből jött, és némi átalakításon ment át, mire a tányérunkra került.

Az én vegakonyhám zöldségfasírtjának hozzávalói:

- 1 cukkini

- 1 kis darab zellergumó fele

- fél répa

- 1 hagyma apróra vágva és olajon megdinsztelve

- 1 tojás

- egy kis pohár rizs félig megfőzve (1 pohár vízzel)

- lenmag, az elengedhetetlen, gyomrunk védője

- 2 ek tejföl

- kevés zsemlemorzsa

- só, bors, csilipor, curry por, gyömbérpor (ízlés szerint)

Elkészítés:

1. Lereszeljük a cukkinit, répát és a zellergumót.

2. Feltesszük a rizst főzni.

3. A megdinsztelt hagymát, a tojást, a félig főtt rizst, lenmagot és a tejfölt hozzáadjuk a lereszelt zöldségekhez. Fűszerezzük. Ha túl folyós lenne az állaga, tegyünk bele zsemlemorzsát.

4. Egy evőkanállal kupacokat halmozunk sütőpapírral kibélelt tepsibe. Megszórjuk a tetejüket morzsával, megkoronázzuk egy csipet vajjal. Ropogósra sütjük.

Az összes nem fért le a tepsiben, így kivajaztam és morzsáztam két szufléformát, és ezekben sütöttem meg a maradékot. A hűtőnkben folyó érdekes kísérletek eredményeképpen találtam egy kis még épp nem halott mozzarellát. Ezeket a szufléformákba töltött kupacok tetejére halmoztam.

Ma ugyan nem főzelékkel, hanem petrezselymes krumplival és a világ legegyszerűbb céklasalátájával tálaltam.

A cékla a világ egyik legjobb gumóféléje. Télen különösen sokat egyetek belőle, lehet nyersen, főzve, sütve és a klasszikus ecetes formája is nagyon jót tesz a szervezetnek.

A világ legegyszerűbb céklasalátája:

1. Meghámozzuk és lereszeljük a céklát (2 személyre én egy közepeset szoktam). Ekkor úgy nézünk ki mint egy gyakorlott sorozatgyilkos, de sebaj.

2. Sózzuk, borsozzuk és meglocsoljuk egy kis olívaolajjal

Jó étvágyat!!! A következő bejegyzésben egy másik főzelékfeleségről lesz szó.

Magyar konyha vega módra

Drágám már csaknem egy éve élt Magyarországon, és még nem evett főzeléket, mikor engem megismert. Nem merte kipróbálni, hiszen a nyelvet nem beszélvén, nem tudta mi is az a nyálkás trutyi a kifőzdék bödönjeiben. És persze ezek az ételek, mint a levesek is, tartalmazhatnak állati eredetű hozzávalót, mint a húsleveskocka. Aztán én készítettem neki tökfőzeléket tükörtojással, és imádta. De tulajdonképpen bármelyik főzelékemet ette, ő aki bejárta a fél világot, teljesen új ízeket ismert meg.

Tehát az egyszerűség elvét követve elkezdtem nem túl széles konyhai fegyvertáramat áttekinteni, és vegává formálni a magyar konyha ízeit. Jött a paprikás krumpli persze kolbász vagy virsli nélkül, a lecsó, a rakott krumpli szintén húsmentesen elkészítve. Ez utóbbi tejfölébe (aminek a felét gyakran kefirrel helyettesítem, úgy egészségesebb) belekeverek egy kis krémsajtot, vagy a rétegek közé zöld ceruzababot dobok, és jócskán megszórom szerecsendióval. A hortobágyi palacsintát szójagranulátummal készítettem.

Még a töltött káposztának is van vega változata, de ezt a receptet majd karácsony előtt osztom meg veletek, kedves olvasók. Került az asztalra gombapaprikás nokedlivel vagy krumplipürével, és még sorolhatnám.

Lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogy hús nélkül ezek az ételek üresek, de a titok abban áll, hogy mivel tálaljuk őket. Például, ha paprikás krumplit készítek, biztos van mellette valamilyen salátaféle, mondjuk cékla nyersen lereszelve és egy kis só, bors és olívaolaj társaságában remek kiegészítő, arról nem is beszélve, hogy mennyire egészséges, különösen a téli hónapokban. Azt hiszem a céklának külön bejegyzést fogok szentelni, annyira fontos kelléke lett az étrendünknek. De kísérheti ezeket az étkeket uborkasaláta, amelyet én görögösen joghurttal készítek, vagy zellersaláta is.

Emellett, ha bármilyen levest kínálunk ezek mellé az egyszerű ételek mellé, senki sem fogja úgy érezni, hogy éhes maradt.

A következő bejegyzésben a főzelékkísérőkről fogok írni.

Húsevő a vega konyhában

Sohasem randiztam dohányossal, ő sem húsevővel. Aztán megkérte a kezem, és összeköltöztünk. Közös háztartás, közös konyha és főzés, családi ebédek anyunál. Ezek a dolgok sok kihívást jelentettek és jelentenek ma is.

Igazából meg akarom osztani veletek a vegetáriánusok világának apró-cseprő dolgait, külső szemmel, egy húsevő szemével. Cseppet sem célom kortesbeszédeket közölni ebben a blogban, hiszen magam sem váltam vegává azzal, hogy örök hűséget esküdtem, illetve technikailag még csak fogok, egy vegetáriánusnak, aki, ha pénztárcája és a lehetőségeink engednék, vegán lenne. De megosztanék veletek néhány tapasztalatot, receptet és trükköt a vega-konyha terén, amelyet én is most tanulok.

A kezdetektől elhatároztuk, hogy „kóser” konyhánk lesz, olyan edénnyel és eszcájggal, amit csak húsokhoz lehet használni, és lesz olyan, amit csak zöldekhez. El kell mondjam azt is, hogy jómagam nem vagyok egy nagy húsevő, nem halok meg a vörösboros marhapörköltért, viszont imádom a zsíros kenyeret, a szalonnáról már ne is beszéljünk. De ezeknek az életeknek véleményem szerint megvan a maga helyük és idejük az étrendemben. Ezért sem okozott gondot meghozni azt a döntést, hogy az otthonunkban nem főzök húst, csak különleges alkalmakkor. Néha megfordul némi felvágott vagy sonkás pizza a hűtő környékén, de húsevészetemet igyekszem a munkahelyi ebédek szintjére szorítani. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha párommal kirúgunk a hámból, és étteremben vacsorázunk, ellen tudok állni a rántott húsnak. Azt gondolom, fenntartható egyensúlyt alakítottunk ki ezen a téren.

Na, és hogy is kezdődött az én vegakonyhabeli ténykedésem. Először is rengeteg mindent tanultam az uramtól, aki a világot bejárva sok ételt ismert és tanult meg elkészíteni. De hát kinek van ideje a konyhában a legújabb recepteket tanulva gyorsan valami vacsit összedobni. Elkezdtem persze szörfölni a neten, és találtam elég sok érdekes receptet, de a legtöbb olyan hozzávalókat tartalmazott, mint a tönkölybúza, endíviasaláta és articsóka. Ezek az ételek, hozzávalók állati jók és egészségesek, egyben drágák is, és beszerzésük sem egykönnyű. Így hát ez volt az egyik dolog, ami rávitt a blogírásra. Olyan ételekről és tapasztalatokról akarok írni, amelyekkel az én vegakonyhám egyszerű, megfizethető és nagyon finom (kérdezzétek az uram) étkeket produkál.

Előrebocsátom, hogy a receptek nem nélkülözik a tejtermékeket és a tojást. Az alapszabály, amelyet követünk: semmi olyan nem kerül az asztalra, amely miatt állatnak szenvednie vagy épp meg kellett halnia. Így a hal és a rák is tilos. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az asztalra kerülő tojás és tejtermékek nagy eséllyel származnak tömegtermelésből, pl.: csirkegyárból, ahol az állatok élete nem épp könnyű. Ezért igyekszünk a helyi kis piacon beszerezni a pecsétmentes tojás és tej helyett szójatejet fogyasztunk.

Ezek a kérdések tudomásom szerint igen megosztják a vegetáriánusokat. Úgy gondolom, hogy az általunk követett szabályok a vegetarianizmus legenyhébb ágához tartoznak. Ezért is csodálkoztam, amikor a minap beszereztem egy új vegetáriánus szakácskönyvet, és rögtön a bevezető fejezetben, ahol a táplálékok bemutatása szerepelt, a következő mondat olvasható: „A vegetáriánus étkezés ugyanis semmiképpen nem jelenti a tápérték- és ásványianyag-háztartás egyensúlyának bomlását, mert minden tápanyag tökéletesen pótolható növényekből, tejtermékekből, tojásból és halból.” Ez valóban igaz, de még hal sem kell hozzá, ugyanis tudomásom szerint az is állat kérem. Mégis wiki szerint a vegetarianizmusnak több fajtája közül egyik elfogadja a hal és tengeri herkentyűk fogyasztását (Pescetarianism), amelyet én nem sorolnék ide. 

A következő bejegyzésben a magyar konyha vega ételeiről lesz szó, nem viccelek, sok ilyen van.