Főzelékfeleségek II.

Az előző részben főzelék-kísérőkről volt szó, most ezt folytatnám egy másik zöldségfasírttal és egy omlettel.

Egyik este spenótot készítettem, amelyhez remekül illik a NoSalty.hu-n talált zabpelyhes cukkinifasírt recept. Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ahány elkészítés, annyi félévé alakul a recept a kezem alatt.

Nálam a hozzávalók így alakultak:

-       1 cukkini

-       1 tojás

-       1 hagyma (lehet olajban pirítani, de nyersen belekeverve sem lesz rossz)

-       2 ek tejföl

-       ½ bögre zabpehely, amelyet száraz serpenyőben kicsit megpirítok, hogy épp illata legyen

-       só, bors

-       1 tk bazsalikom

-       petrezselyem

-       ½ tk menta (elhagyható)

Megvallom, néha a lustaságom győz, és ezúttal sem vártam a cukkini sózásával, majd a lé kifacsarásával, ment egyből a tálba a többi hozzávalóval. Tönkölyliszt is kimaradt azon prózai okból, hogy nincs ilyen itthon. Legközelebb kipróbálom egy kis rozsliszttel és  remélhetőleg nem felejtek el sajtot venni, és akkor az sem marad le a tetejéről J.

A főzelék előtt zellerkrémlevest tálaltam fel, zsemlében. Drágám kedvenc levese. És amióta anyunál kivájt, sütőben kissé megpirított zsemlében ette, csak így tudja elképzelni. A zsemle persze pici (az éttermi cipókhoz képest -, de ha ügyesek vagyunk, többször újra lehet tölteni.

Zellerkrémleves

Egy nagy gumót megtisztítok, apró kockákra vágva megfőzöm. Mellé dobom a levelét, zöldségleves kockát, sót, borsot és szerecsendiót. Bele lehet főzni egy szem krumplit is, akkor még sűrűbb lesz. A végé botmixerrel pépesítem és zsemlében tálalom. Meg szoktam szórni petrezselyemmel vagy újhagymával vagy épp egy kis friss, apróra vágott zeller-zölddel, attól függően, hogy épp mi akad a kezembe.

És ha már szóba került a leveskocka, akkor kitérnék erre a kérdésre is egy kicsit. Nem lehetetlen vegetáriánus leveskockát venni, tapasztalatból mondom. Nem minden közértben az igaz, de nem tart fél percnél tovább, hogy elolvassuk, tartalmaz-e nyomokban rákot vagy épp sertészsírt az ízesítő. Ilyen a Tesco saját zöld dobozos leveskockája vagy a Knorr zöldségleves kocka. Hiába, az ördög a részletekben...

A másik nagyon finom főzelékfeleséget az első vegetáriánus szakácskönyvemben találtam:

Omlett paradicsommal, paprikával, az én vegakonyhámban így készül:

Hozzávalók:

-       3 tojás

-       1 paradicsom felkockázva

-       1 paprika felkockázva (én simát használtam, nem kaliforniait)

-       1 hagyma apróra vágva

-       só, bors, bazsalikom

-       lenmag (legközelebb már tényleg írok erről a csodáról, ígérem)

-       kevés olaj

Az olajon megdinszteltem a hagymát, majd rádobtam a paradicsomot és a paprikát. Megsóztam, és puhára pároltam őket. A tojásokat felvertem, és beleöntöttem a serpenyőbe. Ekkor össze kell keverni gyorsan, de utána hagyni, hogy olyan omlettesre süljön, és persze vigyázni, hogy ne égjen meg. A recept ekkor azt javasolja, hogy sütőben grillezzük, hát én nem tettem, persze, lehet, hogy ezért tört egy kissé össze tálalásnál, de a tökfőzeléknek remek felesége lett.

Próbáljátok ki, és mondjátok el, hogy milyen lett!

Húsevő a vega konyhában

Sohasem randiztam dohányossal, ő sem húsevővel. Aztán megkérte a kezem, és összeköltöztünk. Közös háztartás, közös konyha és főzés, családi ebédek anyunál. Ezek a dolgok sok kihívást jelentettek és jelentenek ma is.

Igazából meg akarom osztani veletek a vegetáriánusok világának apró-cseprő dolgait, külső szemmel, egy húsevő szemével. Cseppet sem célom kortesbeszédeket közölni ebben a blogban, hiszen magam sem váltam vegává azzal, hogy örök hűséget esküdtem, illetve technikailag még csak fogok, egy vegetáriánusnak, aki, ha pénztárcája és a lehetőségeink engednék, vegán lenne. De megosztanék veletek néhány tapasztalatot, receptet és trükköt a vega-konyha terén, amelyet én is most tanulok.

A kezdetektől elhatároztuk, hogy „kóser” konyhánk lesz, olyan edénnyel és eszcájggal, amit csak húsokhoz lehet használni, és lesz olyan, amit csak zöldekhez. El kell mondjam azt is, hogy jómagam nem vagyok egy nagy húsevő, nem halok meg a vörösboros marhapörköltért, viszont imádom a zsíros kenyeret, a szalonnáról már ne is beszéljünk. De ezeknek az életeknek véleményem szerint megvan a maga helyük és idejük az étrendemben. Ezért sem okozott gondot meghozni azt a döntést, hogy az otthonunkban nem főzök húst, csak különleges alkalmakkor. Néha megfordul némi felvágott vagy sonkás pizza a hűtő környékén, de húsevészetemet igyekszem a munkahelyi ebédek szintjére szorítani. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha párommal kirúgunk a hámból, és étteremben vacsorázunk, ellen tudok állni a rántott húsnak. Azt gondolom, fenntartható egyensúlyt alakítottunk ki ezen a téren.

Na, és hogy is kezdődött az én vegakonyhabeli ténykedésem. Először is rengeteg mindent tanultam az uramtól, aki a világot bejárva sok ételt ismert és tanult meg elkészíteni. De hát kinek van ideje a konyhában a legújabb recepteket tanulva gyorsan valami vacsit összedobni. Elkezdtem persze szörfölni a neten, és találtam elég sok érdekes receptet, de a legtöbb olyan hozzávalókat tartalmazott, mint a tönkölybúza, endíviasaláta és articsóka. Ezek az ételek, hozzávalók állati jók és egészségesek, egyben drágák is, és beszerzésük sem egykönnyű. Így hát ez volt az egyik dolog, ami rávitt a blogírásra. Olyan ételekről és tapasztalatokról akarok írni, amelyekkel az én vegakonyhám egyszerű, megfizethető és nagyon finom (kérdezzétek az uram) étkeket produkál.

Előrebocsátom, hogy a receptek nem nélkülözik a tejtermékeket és a tojást. Az alapszabály, amelyet követünk: semmi olyan nem kerül az asztalra, amely miatt állatnak szenvednie vagy épp meg kellett halnia. Így a hal és a rák is tilos. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az asztalra kerülő tojás és tejtermékek nagy eséllyel származnak tömegtermelésből, pl.: csirkegyárból, ahol az állatok élete nem épp könnyű. Ezért igyekszünk a helyi kis piacon beszerezni a pecsétmentes tojás és tej helyett szójatejet fogyasztunk.

Ezek a kérdések tudomásom szerint igen megosztják a vegetáriánusokat. Úgy gondolom, hogy az általunk követett szabályok a vegetarianizmus legenyhébb ágához tartoznak. Ezért is csodálkoztam, amikor a minap beszereztem egy új vegetáriánus szakácskönyvet, és rögtön a bevezető fejezetben, ahol a táplálékok bemutatása szerepelt, a következő mondat olvasható: „A vegetáriánus étkezés ugyanis semmiképpen nem jelenti a tápérték- és ásványianyag-háztartás egyensúlyának bomlását, mert minden tápanyag tökéletesen pótolható növényekből, tejtermékekből, tojásból és halból.” Ez valóban igaz, de még hal sem kell hozzá, ugyanis tudomásom szerint az is állat kérem. Mégis wiki szerint a vegetarianizmusnak több fajtája közül egyik elfogadja a hal és tengeri herkentyűk fogyasztását (Pescetarianism), amelyet én nem sorolnék ide. 

A következő bejegyzésben a magyar konyha vega ételeiről lesz szó, nem viccelek, sok ilyen van.