A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lilahagyma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lilahagyma. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 18., kedd

Szatyor és befőzés

Egy-két hete megint megnéztem a Szatyor kínálatát, és bizony volt olyan zöldség, aminek nem tudtam ellenállni: Hegyes, csípős paprika 280 Ft/kg. Aki ismer, az tudja, hogy ez szinte a napi étrendem része. Meg is örültem neki, mert a boltban, piacon darabra bizony igen drága. Na de nem lehetett 1 kilónál kevesebbet rendelni, sebaj – gondoltam -, majd kitalálunk valamit. Amikor hazahoztam a nagy zacskónyi hegyes-erőst, tudtam, hogy itt bizony ki kell találni valamit, mert ez a drága kincs nem rohadhat ránk. 



A szatyorban egy srác árult még mindenféle csoda paprikát és paradicsomot. Ezúton is üzenem neki, hogy nem csalódtunk, a nagy narancs valóban felülmúlja a habanerót. A közepes narancs neve bohócsapka, a paradicsomokat meg ajándékba kaptam :).

A férjem imádja a csípős szószokat, kedvence a ’Hot sauce’ névre hallgató ecetes cukros, borzadály. Na, ennek nem álltam neki, de némi keresgélés után rábukkantam erre a receptre: Sriracha Recipe - Homemade Chili Sriracha Hot Sauce.      

Házi csípős szósz az én vegakonyhámban így készül:
  • 1 kg hegyes-erős
  • 2 vöröshagyma apróra vágva
  • 5-6 gerezd fokhagyma kibelezve, apróra vágva (emlékeztek még a fokhagymaszív eltávolításra?)
  • némi olaj
  • 2 kicsi konzerv paradicsompüré
  • halszósz helyett szójaszószt használtam
  • 4-5 ek balzsamecetet (rizsecet helyett)
  • 3 ek cukor
A paprikákat kicsumáztam, nagyobb darabokra vágtam, és az aprítógéppel finomra szabdaltam. Lehet ezt gumikesztyűvel és késsel is művelni, ha úgy tetszik. Felhevítettem az olajat, megdinszteltem benne a hagymát és a fokhagymát. Hozzáadtam a paradicsompürét és a hegyes-erős aprítmányt. Jött a szójaszósz, ecet és cukor. Összekevertem, és alacsony lángon főzögettem 5-10 percig. Én nem vártam meg, amíg lehűlt a botmixerezés előtt, mert nagyobb mennyiséget készítettem, és szerettem volna konzerválni a végeredményt. Szóval botmixerrel szép pépes állagúvá varázsoltam. Aztán a forró masszát tisztára mosott, kiszárított (nem konyharuhával kitörölt) befőttesüvegekbe tettem, majd a feje tetejükre fordítottam őket 15 percre. Ezzel vákuum képződik, és tartós lesz a paprikakrém. 





Mivel az egyik üveget már ki is végeztük, tegnap rendeltem még két kiló hegyes-erőst :).

A másik nagy finomság, amire rátaláltam az a szilva chutney volt, szuper recept, de némi változtatáson átesett az első főzés után.

  • kevesebb cukrot tettem bele, és csak barnacukor volt itthon, szóval...
  • a garam masala rengeteg, szerintem egy teáskanálnyi is elég, különben érződik a por a chutney-ban
  • ízlés dolga, de én több gyömbért és csilit tettem bele :)
  • és innen tanultam a '15 perc fejen' szabályt!




Befőzésre fel, a hétvégén nekiállok a zakuszkának! Családi recept, tessék figyelni, és megírni, ti min ügyködtök! 

2012. március 18., vasárnap

Tavaszköszöntő ebéd


Múlt szombaton a gyönyörű időnek és a tavasznak örülve elképesztő főzésbe kezdtem. Készült leves, főétel salátával és desszert.

A levest a japán konyha ihlette:

Tofus kelkáposzta leves

- 1 lilahagyma csíkokra vágva
- fél kelkáposzta csíkokra vágva
- egy fehérrépa csíkokra vágva
- fél kisebb zellergumó csíkokra vágva
- füstölt vagy sima tofu (1 kocka vagy 3 szelet) szeletekre vágva
- zeller zöld csíkokra vágva


Volt otthon egy fél, kisebb kelkáposzta, egy kis új zeller, fehérrépa és némi füstölt tofu. Ha emlékeztek még a tofu levesre, hasonlóan készítettem ezt is. Lilahagymát felszeleteltem, és kevés olajon megfonnyasztottam. Közben mindent csíkokra vágtam. Megfigyeltétek már, hogy ha másként vágjátok fel a hozzávalót, olyan, mintha más étel lenne? Így is lehet változatosan főzni. A hagyma után beledobtam a fazékba a gyökeret és a zellergumót, pár percet kevergettem, majd a kelkáposzta és a zeller zöld követte őket, végül a tofu. Felöntöttem az egészet forró vízzel, sóztam, borsoztam. A végén egy kis szójaszósz is lottyant a levesbe.

A főétel három részből állt: Háromhagymás gersli rizottó, tepsiben sült krumpli hagymával és rozmaringgal majd zöldsaláta pomelóval.

Erről a rizottóról is írtam már, a Chili és vanília blogján találtam, és most kivételesen bor is került bele.


A hámozatlan krumplikat nagyobb darabokra vágtam, és egy szintén nagyobb darabokra vágott vörös és egy lila hagyma társaságában pici olajjal meglocsolva sütőben megsütöttem. Mindezt fedő nélkül, hadd piruljanak. Mielőtt bekerültek a sütőbe, szárított rozmaringot összetörtem egy mozsárban egész borssal, és megszórtam az egyveleget, majd jól megsóztam.


A saláta pedig egy fél, fodros saláta összetépkedett leveléből és egy fél kifilézett polemóból, só, bors, olíva olaj és balzsamecetes öntetből állt. A pomelót múlt héten hozta valaki a bulira. Őszintén szólva szerintem, nem nagy szám, én jobban odavagyok a grépfrútért.

A desszert pedig egy igen érdekes könyvből került elő: buggyantott körte A francia nők nem híznak-ból. Ez egy nagyon érdekes könyv, ajánlom mindenkinek, kedves olvasmány jó receptekkel.

Két körte volt itthon, nekünk pont elég lett. A buliról maradt egy kis száraz tokaji szamorodni (1 bögre), azt felforraltam egy fél bögre cukorral, majd öt percig lassú tűzön bugyogtattam. Ezután belekerült két evőkanál citromlé és a meghámozott, negyedekbe vágott körte. Még tíz percig főztem, utána kihűtöttem és vaníliafagyival tálaltam.

Nem is lehetett volna szebben üdvözölni a tavaszt!